.jpg)
.JPG)
ésakkorjöttasütink... előre tudta, hogy finom lészen. :D
kellemetes huszonnegyedikén is sikeredett ordibálásra ébrednem. ne akarjatok elvált szülők gyermekei lenni. xD lényegtelen-rovat berekesztve. 
inkább mutatok képeket, hogy legyen min röhögni. olyan-milyen fejünk vagyon, hogy az csak na. :d
remélem, jól szórakáztak :D
békés, boldog ünnepeket ;)
:K
ő majdan tündér lészen. vagy csupán egy a vizuálhányadékaim közül.
mostan rajzolgatósból vagyok.
nos, ces sont... klikkolj a nagyobb méretért. telóval fotóztam. majd, ha je l'ai fait, beszklennelem, oszt meglátódik általatok a valódisága.
most kikapcs. mentem asszimilálódni. (K)
lásd most... nem sajnál a holdfény, nem sikít a vércsepp. kuss van. ilyen az, mikor egymagad maradsz önmagaddal... na meg a hülyeség... csak egy mosoly volt a március... opálos üveg, ólomba foglalt statikus világ. láthatatlanul pörögnek, forognak... létezik a világ, statikus világ... szögletes lángok érnek, mikor a metrón kiszállsz, elindulsz, mégsem... szép volt, pipu. kísérleti-jellegű szekrénytologatás, fess egy muzsikát a falra... rendezkedj, nevess a dobozban, ahol élsz.... álom és sóhajtozás... a szerelem... nékem nyár volt, gesztenyékkel, de szégyenbe hozol... vártam. mire... nem sajnált a holdfény, nem köhögött a tályogod... taknyos, lázas émelygés, láz, lavor, ágytál, szem, és kérek még. elmúlt. mint a gyermekkor elfeledett kertjében nyílott virág... titokban hajt ki... valami apró, piros... alig észrevehető a sok zöld között. és most... sírok. mert hiszi, hogy őszül, mikor nincs is haja. önfegyelem és őrület. nem. több volt annál.
retkes réten, mint réges-régen, robbanó ritmusok, meg susnyás sivadagokban dzsindzsás dzsuva... alliterációk, allúziók, illúziók, nagyon ősz van. mindjárt tél. deazértmégis...
freaky friends.
nem tudom, mit rinyálsz. úgyis megtudod majd, mi az élet értelme, mikor négykézláb-karöltve hányunk a körkörös folyosón, pepitakockásan. svájc!
megnevettet, mikor kiabálni volna kedvem, véletlen sosem veszi észre, mikor hülyét csinálok magamból, de azért mégis, "pipu, te nagyon rossz lány vagy, erre nem most jöttem rá". bolondosom. őt még nem viselte meg annyira az élet, hogy felnőjön, így elég gyermeteg ahhoz, hogy szeressen vélem beszélgetni. vihorászunk, obszcénkodunk, a mosolya arra való, hogy gyengüljenek a női térdek, de sábádábádibidibi-pararatapptapptapptamtaptititiii... vicckívül, szeretem, mikor 84-es filmkockák peregnek, amikor jenna jameson szemeimmel bámulok reá, ő pedig úgy tesz, mintha gyakorlatias és kiegyensúlyozott lenne, ezért hábálábáppbápp, tititirámmpámm. mosoly. de mit ér mindez, mikor úgy hiányoznak a semmin való vihogások, a kétségek közé zuhant lelkem-keresések, a harmadik emeleti lánymosdóban megvitatott, sorsfordító gondolatok, vagy az elmélkedés a sminkecsetről, az apámtól örökölt telihold-szempáromról, a fizikán tökéletesített galacsinhajítási technikánk, fakt előtt és wc között, majdcsak belátom, hogy voltaképpen minden, amit csak véletek lehet művelni. betűméretsorközkamerorobbanás. és habzik, pezseg, ömlik az üvegben a cseppfolyós nevetés, vagy a bódult állapot, az "aha"-élmény, és az igazán jó hangulat füstölög az ujjaid közt, te boldog vagy így, én pedig love me or leave me. xD nem kérlek kölcsön az életedtől.
ugye, milyen tehetséges vagyok? :D vagy anyu a szép, nem is tudom... :)
voltaképpen nem érdekes az egész. azért, mégis készítek néki paprikás csirkét. ha attól sem lészen jobban, akkor gyászoltunk.
a következő gráfia illusztárció. nem ajánlat. :D
-ott leszel konflis? még nem tudsz trappba' sz*rni xD
-ady is kibírta ládát. xD
-a bádogos.
-mi? apád okos?
-spha nem állítottam. xD
xD "bejött másnap, be volt törve a feje, kérdeztük, mi történt, majd elmesélte, hogy házibuliban, a földön feküdtek, de mivel a részeg fiúk hatására alacsonyan szálltak a könyvek, fel akart ülni, ám nem sikerált, mivel fejbe dobták... FOTELLEL." O.o xD ááááááá.
eeeeme muzsika pedig csak így jellemezhető: ♥
emléxenek csajszikáim? :] whúúú, igen, a lédiiiz nájt ;)
szerintem reámk férne egy alapos bulizás. :P *szerelem*
szerelmes dalokat hallgatni nem jó.
túl nagy a rend, és kísért a látomás...
festeni kellene, ihlet és szárnyalás.
idézem magamban százszor a zenét,
akár a tengerzöld mosolyát; szemét,
a vándorló ismétlést; simító kezét,
április bolondját; minden kezdetét.
s most, a boldogság, mint száraz nyárfalomb
az úton; csendes hévvel ég,
de dobog bennem, s feltekintvén tiszta,
akár az őszi ég.
a tegnapi napom a családolásról szólt, s midőn már a tortamérgezés határán táncoltam, még meg köllett fejelni egy pöppnyi fagyizós városbanlógással. sok xíp ajándékot zsebeltem bé, meg finom család-puszikat.
a mai nap pedig templomba mentünk, utána apukámékhoz irányultam, ahol nagy hévvel sikerált bészámolni élményeimről, majd néhány perc elteltével [vagyis, mikor már hagytam mást is szóhoz jutni], nagymámi vette a bátorságot, s megkérdezte, hogy mily szörnyűséget követtem el, amiért templomba óhajtok menni. hát, izééé... xD nos, el kell ismernem, rég valék. akárcsak náluk. azért, ami igencsak megdöbbentő vala számomra, nem pusztán ennyi. a konyhába -szokásomhoz híven- lendületesen bészáguldva, reám jellemző bohémságom felvillantásával, tekintetem apura irányítám, melynek következtében kedvem megfagyása mellett hihetetlenül meglepődve konstatálhattam az imént emlegetett férfinép krumpli-fejét, mely a fogfájás által öltött burgonyális, geometriailag behatárolhatatlan alakzatot, majdan, mikor már nagyjából sikerált felfognom, hogy apámat nem megverték, hanem fogának betegülése által szenvedezik oly nagyon, a következő realizálandó tényező vala: a csodálkozástól ihletett bámulásom közepette az állam és a padló közti igen kevés távolság. szóval, brutális. kb kétökölnyi duzzadék-cuccli vagyon férfinemű elődöm orcáján, és csíkos köntösben mászkál a tűzforró lakásban, ahol minden el vagyon sötétítve. [hát, én is bedepresszálódnék, ha nem etethetném magam napfénnyel.] pláne, ha csíkos köntöst kellene hordanom. de ez az ő élete, reám nem hallgat, pedig én bétessékeltem vón' az ügyeletre. [addig is leveszi azt a szörnyű göncöt] xD elvittem volna, kart karba öltve, de nem engedte. [ugyebár, a szájsebészetnek jómagam által három esztendős korban sikerált megtapasztalódni, mikor kizúgtam az ágyikóból, a dívány sarkára, és ezen laza, akrobatikus mozdulatsorom által gyönyörűen fog-mentesítém magam, de ízibe' xDxDxD... anyumnak meg majdhogynem kiugrott a szíve. lényeg: jó barátságot ápolok az ottaniakkal. xD]... áh, de eme nép, ki apa névre hallgat, hajthatatlan, mondván "holnapig vár..." tudom én... pff. szóval, nincs mit tenni. de azért... akinek sokk-therápiás kezelésre vagyon szüksége, vagy már unalmasnak talál minden horrorfilmet, ajánlanám édesapám fejének... hm, hát... leginkább pasztőrözött görögdinnyéhez hasonlítható állagát. xD
más tészta... vagyis... nem tészta. de fincsi.. :) cs♥, hülyeségeim, kecsaposfilm, melyben senkire nem lőnek, de sok benne az a rohadt vodka-tonik. vodka... hát, igen. ezentúl örökkön örökké a kabátomra, meg morzsira, és a bástyára fogok gondolni, marhára mindegy, mily kontextusban kerül elő ama szó... xD mázlista érzelmeim törékenysége, a lúzer naplója, okoskodás, flessbekk-sztájl, és vércseppnyi vihogás dől ki az ajtón, könnyeimmel fűszerezve. talán olvasnom kellene. kacsómban a telefon, s éppen írok. ki másnak, mint...hjaj. flesselni, meg nagy erőkkel festeni köllene, mert 22h vagyon, mely tökéletesen alkalmatas eme tevkenység ellátására, de semmi kedvem. nagyon hiányzik a fővárosi életem♥. ottan egyetlen este sem vala kérdéses, mivel tevékenykedjek. :') de reszkess, pöst, megyek. óh, drágáim... ha tudnátok, mennyi midnent tervezek ellenetek... ;) (L)
ez pedig kötelező. legalábbis annak, aki ki óhajt vihogni :D fent vagyon a jack is. remélem, számoljátok, hányszor rontom el. :'D :*
